Hát igen. Ebben jó vagyok. (Mármint az újrakezdésben...) De félre a kétértelmű megjegyzésekkel, el kell kezdeni a rendszeres írást. Fontos a rendszeresség az ember életében, persze nem szabad a rabjává válni. Ez most természetesen a webes publikálásról szól és nem másról. :-)
Fontosnak tartom, hogyha az embernek vannak gyerekei, akkor próbálja meg őket úgy megérteni, hogy hallgatja a zenéiket, olvassa a könyveiket, nézi a filmjeiket és játssza a játékaikat. Már évek óta csinálom és szerencsére nem álltam meg az alsó tagozatos kor végénél. A kamaszok érdekesek... Már végigrágtam magam egy sereg vámpírkönyvön és a láttam a hozzájuk tartozó filmeket is, ugyanúgy, ahogy követtem Harry Potter felnőtté válását is.
Most a Facebook rejtelmeibe vetettem bele magam, azon belül a FarmVille nevű játékba...
Eleinte nagyon idegesített, hogy a lányok több mint egy órát azzal foglalkoztak naponta, hogy arassanak, gyümölcsöt szedjenek és begyüjtsék a pingvinek által készített jégkockákat :-), nem beszélve arról, hogy virtuálisan átjárnak egymás farmjára és megszabadítják azokat a rókáktól, mosómedvéktől és lehullot falevelektől.
Be kell, hogy valljam, megmételyeződtem. Van bikám, aki naponta meg kell nyugtatnom, hogy ne legyen ideges, epres-tejet fejek a rózsaszín tehenemtől, néha találok a farmomon olajat, amit felajálok az ismerőseimnek, mert nem használhatom a saját céljaimra. (Íme egy jó példa a virtuális közösségépítés nevelési szándékaiból).
Szóval nap mint nap, én is, mint a gyerekeim elmegyek farmernak... Ha nem tenném és nem lennék nagyon előrelátó, akkor minden növényem elpusztulna, amivel anyagi kárt okoznék magamnak. (Itt egy újabb nevelési célzat)
Mindenkinek csak ajánlani tudom, egy fárasztó nap után jól esik ásni egy kicsit, ha csak virtuálisan is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése